A Szignatúratan (A Signatum tudománya)

A megfelelések (analógia) szisztematikus kutatása. Vagyis a planéták, növények, más teremtmények, az emberi test tagjai vagy ennek részei közt tapasztalható hasonlóságok és összefüggések módszeres vizsgálata. (Pl.: a mézfűnek szív alakú a levele, ezért jó szívgyógyszer készíthető belőle; stb.) A szignatúratan a mai homeopáthiában él tovább.

„A természet dolgairól” c. munkájában a késő középkori orvos, Paracelsus (1493–1541) a következőket írja: „A természet minden növényt olyanformán jelöl meg, ami megmutatja, mire jó. Ezért, ha meg akarjuk tudni, mire jó egy növény, meg kell értenünk a jeleit, amelyek jó tulajdonságait közvetítik…”
A növények eme mélyreható ismeretéből származik a szignatúratan. A kifejezés a latin signum szóból származik, amelynek jelentése: jel, üzenet.

Paracelsus nem csak a gyógynövény színe és alakja után következtetett a növény „lelkére”. Természetesen ezeknek is van némi szerepük. Azonban a növény alakja, konzisztenciája, illata, íze, termőhelye, szaporodásának módja, virágzásának ideje, a termés fajtája, a növény élettartama, a termőtalaj jellege – mindezek értékes információkkal egészítik ki a növény lényegének megértését. A „nomen est omen” elve is fontos lehet, ugyanis a növény neve gyakran több évszázados tapasztalatának esszenciája. Ennek az elvnek prominens példája a szemvidítófű vagy a tüdőfű.

Nem csak a növények, de a fémek, az ásványok és az állatok is viselnek szignatúrákat, azaz speciális jeleket és tulajdonságokat, amelyekből következtethetünk gyógyhatásaikra. Abból, hogy egy fém miként reagál a fényre, a levegőre, a nedvességre, hogyan olvad, hő hatására miként formálódik, következtethetünk arra, milyen hatással van szervezetünkre. A „vérkőnek” is nevezett hematit pl. csiszolás közben pirosra festi a vizet. Ma már tudjuk, hogy többek között vas-III-oxid alkotja ezt az érdekes ásványt. Évszázadok óta a vashiányos vérszegénység kezelésére alkalmazzák.

A gyógyhatású állatok szignatúrája szintén érdekes terület. Bizonyos állatfajták tulajdonsága és életmódja árulkodik a bennük rejlő energiákról. A vadászó ember már ősidők óta elfogyasztja a zsákmány bizonyos szerveit, hogy az azokban rejlő erők birtokába jusson: az epehólyag elfogyasztásával fokozták az agresszivitást és a harci kedvet, az állatok heréjének elfogyasztása fokozza a nemzőképességet. A gyógyászati célra használt állatoknál a faj tulajdonságai, képességei álltak a figyelem középpontjában. Az állati eredetű orvosságokkal azokat az erőket lehetett pótolni, amelyek a beteg szervezetéből hiányoztak. Az állati szervekkel végzett gyógyítás ősrégi, noha a gyógyhatás a mai, tudományos szemlélet szerint inkább placébóhatásnak, mint valódi farmakológiai hatásnak tulajdonítható.

És mégis: az állati szervekből készült preparátumokkal végzett kezelések a homeopátiás orvoslás részét képezik. Jó példa erre a szarvasmarha háromosztatú idegének szövetéből (nervus trigeminus bovis) készített preparátum, amelyet jó hatásfokkal lehet alkalmazni trigeminus neuralgiában.

Paracelsusi szignatúratan az elmúlt években, dr. Roger Kalbermatten biokémikus és gyógynövénykutatónak köszönhetően reneszánszát éli, méghozzá úgy, hogy mindkét igénynek megfelel: a növények szimbolikája felismerésének és a modern gyógyszerészet laboratóriumi eredményeinek. Ez a gyógynövények megközelítésének, vizsgálatának optimális módja. A spagírikus és antropozófikus orvoslás, valamint a homeopátia variánsai alapvetően a szignatúratanra hagyatkoznak. Az antropozófikus orvoslás a mai napig a szignatúratan alapján fejleszt ki orvosságokat, amelyek aztán a praxisgyakorlatban is helytállnak és a tudományos elveknek is megfelelnek. Íme két példa:

Zab (avena sativa)

Az árpával, a rozzsal és a búzával ellentétben a zab nagyon rugalmas gabonafajta. Ha viharos szél támad, a búzaszár megtörhet, a búza elfekszik. A zab ezzel szemben hajlik, nem törik el, és visszatér eredeti állásába, ha a szél alábbhagy. Termése sok parányi nyelecskén függ. Olyan élethelyzetekre emlékeztet, amikor egyszerre sok terhet kell cipelnünk. A zabtermés nagyon mozgékony módon van felfüggesztve, ezért szélben a szemek is mozognak. Orvosi használatban, pl. homeopátiás őstinktúra formájában a zab segít az emocionális stressz feldolgozásában és a „középhez” való visszatalálásban. Felfogja az emocionális megrázkódtatásokat, és támogat bennünket a terhek elviselésében. Ugyanakkor erősíti az idegeket, aminek következtében rugalmasabban viszonyulunk a külvilág ingereihez. Semlegesíti a zavaró külvilági hatások energiáit.

Máriatövis (carduus marianus)

A máriatövis egészét, a tövétől a virágáig tövisek borítják. Szinte sehol nem lehet megfogni, még védőöltözetben sem lehet leszakítani, letörni. Az egész növény az elhatárolódást, a védekezést, védelmet sugározza. Ez a tulajdonság érvényesül a homeopátiás és gyógynövénykészítményekben is. A máriatövis ezenkívül segíti a májat a mérgező anyagoktól való „elhatárolódásban”, ugyanis valóban elszigeteli a májsejteket a mérgező anyagoktól.

Lelki síkon a máriatövis segít nemet mondani, elhatárolódni. Ez a gyógynövény tehát kiválóan alkalmas a májbetegségek kezelésére, valamint a túlságosan engedékeny emberek megszilárdítására.