Az embernek a földi életében van feje és vannak egyéb testrészei. Ami a fej alatt van, az bizonyos erőösszefüggéssel rendelkezik. Az ember fizikai teste a halálkor felbomlik kémiai elemeire. Hiszen a fizikai anyagot nem viszi magával az ember az egyik földi életéből a másikba. A fej alatti organizmusában található erőösszefüggést azonban nagyon is átviszi a halál és újabb születés közötti életen, hogy majd ebből alakuljon ki a feje a következő földi életében. Hasonlóképpen: az ember mostani földi életének feje az előző földi élet végtagrendszeréből és egyéb organizmusából alakult ki. Így változik át mindig az egyik földi élet fej alatti testi organizmusa a másik földi élet fejévé. A fejünk mindig az előző földi életben használt testünk eredménye. Ez az emberi lény tagolódásának egész erőösszefüggésére érvényes.
Ha valaki nagy figyelemmel haladt át az életen, megfigyelte környezetének dolgait, akkor mindig oda is kellett mennie hozzájuk a végtagjait mozgatva, azokat mindenféle tevékenységre kellett ösztönöznie, hacsak nem folytatott kizárólag ülő életmódot. Az utóbbi emberek karmikus megfigyelése ma nem könnyű, a régebbi korokban az ilyesmi nem is létezett; ezért meg kell vámunk, hogy a kizárólag ülő életmódot folytató emberek milyenek lesznek a következő földi életükben. Igazából csak jelenkorunkban léteznek olyan földi életek, amelyeket szinte végigülnek. /Rudolf Steiner GA236/
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése